| Climbingblog - A boulder születése |
| Írta: FOOTER.HU |
| 2010. február 13. szombat, 07:00 |
|
Boulderezés: a boulderezés során a mászó, kitalál egy problémát egy nem túl magas tömbön. Ezt, ezt és ezt a fogást lehet csak megfogni (kunszt) vagy a tömbre valahogy fel kell jutni. A lényeg, hogy a feladat elsőre megoldhatatlannak tűnik. A fogások/lépések hiánya vagy mérete általában pici vagy reibung fogás. "- Bazz srácok, ezen én nem tudom megtartani magam! - Ugyan már keress egy rendes lépést, vagy lépd meg azt a szart rendesen" - hangzik el gyakran. Segédeszközt nem lehet használni, csak a magnéziát és a crash pad-et, éppen ezért egy boulder probléma általában nem magasabb 7 méternél. No persze van már olyan, hogy high-ball boulder, de ez egy másik történet. Ahhoz, hogy megértsük a boulder születésének okát el kell kicsit elmélkednünk magán a tevékenységen. A sziklamászás a kezdetekben kizárólag köteles mászást jelentett. A boulderezés mint fogalom, a mai értelmében nem létezett. Talán a dinamikus mozdulatokban rejlő magas kockázatfaktort/pontatlanságot nem értették? Ki a fene akar 35 méter magasan átugrani egy 2 méterrel arébb lévő fogásra? Ezek mellett nem is tartották igazi mászásnak, mivel nem kellett 5 méternél magasabbra kapaszkodni. A XX. század elején, ha valakit oltani akartak akkor valszeg csak annyit mondtak neki, hogy: "Menjél fiam bouldereken gyakorolni mielőtt csinálsz valami rendes mászást!" De mi van a mérleg másik oldalán? Az eszközök hiánya, a hatalmas erő szükségessége, a dinamikus mozdulatok tökéletes végrehajtása mind a boulder része, ezáltal a boulderezés maga a szabadság, erő és büszkeség egyvelege. Ezek mellett, a boulderezés társas tevékenység több okból is. Egyrészről ha erősebb, ügyesebb, bátrabb vagyok mint a haversrác, az fun. Másrészről kellenek a spot-oló emberek, akik megfogják a mászót, aki gyakran egyensúlyát veszíti amikor lepottyan. Ezek mellett ne felejtsük el a lelki erőt, amit a fal alatt álló emberek adnak nekünk folyamatos, bíztató kiabálásukkal. Na, nézzék! Normálisak önök szerint?
Ha ezt az egészet így egybe rakjuk, akkor bizony ez egy vonzó dolog. Kapom a cípöm, rácsörgök a haverra és két órán belül már egy tömb alatt vagyok. A cél lehet a szórakozás, az önbizalom növelése vagy akár az erősödés. A boulderben ugyanis gyorsan jön a kajak. Az emberek ugyanúgy kínozzák magukat mint egy edzőteremben, de mindezt olyan örömmel, kitartással és elszántsággal, hogy észre sem veszik ha elfáradnak. Ha meg igen, akkor a legtöbb esetben maga a méreg, a tehetetlenség érzése kerítí őket hatalmába, ami miatt még többet edzenek, még többet másznak és még erősebbek lesznek. Egy-két hét és a probléma, amivel gondunk akadt, könnyen a miénk lehet. Fanatikusnak hangzik? Lehet, nem is tagadom. Az ember könnyen függő lesz tőle. Több dolgot nem akarok írni bevezetőnek, ezt is csak azon olvasók kedvéért helyeztem ide ,akik nincsenek otthon ebben a sportban, vagy talán azt is megengedhetem magamnak, hogy leírjam életformában. Hoppá kivéve egyet, a legfontosabbat majdnem elfelejtettem. A stílus. Ebben a tevékenységben a stílust is pontozzák, meg a szép koreográfiát, ami ehhez kapcsolódik. Szóval egy-egy problémát általában többféleképpen meg lehet oldani. De a beavatottak számára igazi öröm egy probléma stílusos megmászása. Szóval hogyan is mondjam, ha egy haver által kitalált problémát letolunk, akkor örülünk. Ha meg úgy másszuk meg, hogy közben porig alázzuk az ő megoldását a mozdulatok egyszerűségével, vagy ötletességével akkor ott van az a félmosoly az ember arcán miközben a többiek veregetik a vállát, és hát az jó. - So. I can grab this tinny one and the next a little bit upper but what is this Cleopatra move you mentioned before? - That is nothing. You must do it just for style. Forrás: Climbingblog
Címkék: |
Megoldhatatlannak tűnő feladatokat hajtanak végre azok a mászók, akik a sportág úgynevezett "boulder" válfaját űzik. Nem másznak túl magasra, azonban nem használnak szinte semmilyen segédeszközt. Szóval olyanokra ne is tessék gondolni, hogy biztosítókötél, meg hasonló kispályás dolgok.


