| Dokuéjszakák – a Duna tévé valóságshowja |
| Írta: Borisz |
| 2010. január 19. kedd, 13:00 |
 A Duna Televízióról mindig is tudtuk, hogy nem szándékozik beállni a celebeket és egyéb kiválóságokat felsorakoztató egyéb csatornák sorába, a rettenetes magyar televíziós kultúra kellős közepén is elszántan tartja magát a többé-kevésbé meg nem értett művészfilmek és népnevelő kultúrműsorok vonalhoz. Így aztán a most induló műsora sem épp egy ValóVilág, hanem valami jóval valóságosabb, nevezetesen egy dokumentumfilm-sorozat, Dokuéjszakák címen. A sorozat január 12-én a Kié ez a dal? című bolgár filmmel indult volna, ámde ez valami rejtélyes (és számunkra ismeretlen) okból kifolyólag felszívódott a műsorból, így a sort a január 19-én vetített izraeli alkotás, a Karaván a békéért nyitja. A Dokuéjszakák következő részei minden kedden 23 óra körül lesznek láthatóak.
A Duna tévének mindig is szívügye volt a dokumentumfilmek vetítése, legyen szó magyar vagy külföldi, ismert vagy ismeretlen, játékfilmekhez közelítő avagy minimalista tényközlő típusú alkotásról. Az új sorozat külföldi filmesek munkáit kívánja bemutatni, mégpedig a jelek szerint többnyire a tőlünk keletre eső külföldön készülteket. Mint már említettük, a Dokuéjszakák január 12-én indult volna a Kié ez a dal? című belga-bolgár filmmel, de  ez valahogy elmaradt, a következő kedden pedig helyből a másodiknak tervezett filmet fogják adni, így sajna ebből most kimaradunk. Ami igazán nagy kár, a rendező, Adela Peeva feltehetően nem kevés Kusturica-motívummal tarkított kalandozásait a Balkánon biztosan érdemes lenne látni. Nade sebaj, erre találták ki a torrentoldalakat.Így viszont a sorozat nyitódarabját, ami nem más, mint az izraeli Karaván a békéért, holnap 23:10-kor nézhetjük meg. A rendező, Aude Weisberger, és felesége, Amit elhatározzák, hogy nomád stílusban (magyarul gyalog) a Franciaországból Izraelbe vezető kábé 6000 kilométeres utat, ami az ő saját kis magántüntetésük (most már tudjuk, honnan vette a BKV a gyalogoljon a nép! ötletet) az izraeli-palesztin konfliktus békés rendezéséért. Az utazás, amire magukkal vitték a hathónapos kislányukat is, majdnem két évig tartott. Hogy mennyire élvezte ezt a nem kis kirándulást gyerek, az jó kérdés, mi mindenesetre biztos élvezni fogjuk azt az 55 percet, amit láthatunk belőle. Január 26-án kárpótlásul az elmaradt első részért megnézhetjük a bolgár rendező, Adela Peeva egy másik alkotását, a Válás albán módra című filmet. A 60-as évek Albániájában, a Szovjetunióval történt szakítás után nem néztek éppen jó szemmel azokra, akik külföldivel kötöttek házasságot. És hogy kiküszöböljék ezt a zavaró tényezőt, az ilyen párokat egyszerűen szétválasztották. Nem éppen egy bájos, boldogan éltek, míg meg nem haltak típusú mese. A filmben három pár visszaemlékezéseit követhetjük végig, és közben élvezhetjük a tévé legnagyobb áldását: minél több szörnyűséget nézünk végig közvetlen közelről, annál jobban örülhetünk magunknak, és megnyugodhatunk, hogy van, akinek nálunk is rosszabb. Hurrá.  Február 9-én kicsit átugrunk Afrikába, és megnézzük, mi történik, ha néhány okos ember beledob néhány nílusi sügért (ami kábé annyira barátságos, mint a piranha) a tanzániai Viktória-tóba. Nos, még a biológia tudományában járatlan pórnép is sejtheti, hogy nem praktikus állatokat olyan helyekre telepíteni, ahova nem tudnak elmenni maguktól. És tényleg, a kis ragadozó halacskák lassan felzabálják a tó élővilágát, mindezt azért, hogy az a bizonyos néhány okos ember meggazdagodhasson a európai piacon jó pénzért eladott sügérekből, amit a szinte rabszolgasorban tartott helyiekkel halásztatnak ki. Cserébe elszállítják nekik azokat az Oroszországban gyártott fegyvereket, amiket máshol már nem tudtak eladni, hátha így hamarabb vége lesz az örökös polgárháborúknak Afrikában. Hupert Sauber rendező a Darwin rémálma című filmben a bennszülöttek szemszögéből mutatja meg, milyen is egy sikeres ületi vállalkozás. A sor pedig folytatódik minden kedden este (a tervek szerint egész évben): levetítik például az iráni Mehrdad Oskouei Anyám otthona, lagúna című munkáját is, ami már valahol félúton van a dokumentumfilm és a játékfilm között. A tengerparti falucskában játszódó műben egy középkorú nő illegális halászatból tartja el százéves anyját, monoton életüket pedig olyan események törik csak meg, mint például egy újonnan vásárolt kendő felpróbálása, vagy a halászhálóikat elkobzó ellenőrök megjelenése. De lesz itt minden: kubai kommunizmus, a volt perzsa sah felesége vagy például zenés dokumentumfilm is. A dokumentumfilmek többnyire nem feltétlenül azt az arcát mutatják a világnak, amit látni szeretnénk, de ettől még (vagy pont ezért) nem haszontalan látni őket. Szóval ha tévézni támadna kedvünk kedd esténként, érdemes a Duna tévét megcéloznunk a következő hetekben. Címkék: |
Belépés
Szavazás
Hirdetés
Hozzászólások
Nagyon kemény film.