Tavaly is megpróbáltuk megfejteni, mi jó lehet abban, hogy frankó zenészek saját dalok írása helyett másokét tanulják meg és adják rendszeresen elő. Jelentjük, idén sem sikerült mindezt megérteni, ám a Petőfi Csarnokban zajlott Tribute Fesztiválon remekül szórakozott stábunk. Jó hangulatban, bár lényegesen kevesebb résztvevővel történt az idei esemény – talán a véreres sztrájk riasztotta el az otthonmaratottakat. Mi azonban, a közszolgálatiságot szem előtt tartva, még ennek ellenére is vállalkoztunk rá, hogy odakeveredjünk, és maguk helyett is mulassunk egyet.

A PeCsa olyan hely, hogy a „ronda” kifejezést használni rá maga a megtestesült eufemizmus volna. Talán ezt akarják az üzemeltetők avval ellensúlyozni, hogy européer módon kitiltják a dohányzást az egész épületből. Ez jó dolog, a nemdohányzók védve vannak, nekünk sem lesz undorító kocsmaszagú a ruhánk, viszont garantált, hogy megfázunk. Főleg, ha hideg sört is iszunk. Márpedig milyen rockesemény az, ahol a résztvevők nem fogyasztanak hideg sört, ugye?

Nos, a Petőfiről elnevezett műintézményben ezt (kellően borsos árért) megtehettük. Amikor minden (sör és fejlődő tüdőgyulladás is) készen állt, belevetettük magunkat a rákendrollba.

A Mötley Crüe-t „megszemélyesítő” Holiday Crue lehengerlő rokit tolt, szóltak a régi klasszikusok, mint például a Shout At The Devil ugyanúgy, mint az amcsi glam rockerek új lemezének egyetlen élvezhető dala, a The Saints Of Los Angeles is. És persze még sok más. Azt ugyan nem értjük, hogy a nyolcvanas években dívott glamkorszakban miért volt menő hermafrodita kalóznak öltözni színpadra lépés előtt, de ez nem von le a dalok értékéből semmit. Volt ezen kívül idén is Fingerclaw, akik a svéd rapmetál nagyágyújának, a Clawfingernek a dalait tolták a kisteremben, teltház előtt, illetve szerkesztőségünk örökös kedvence, az Akela dalokat prezentáló Falka orkesztra. Ezen kívül volt még számos fellépő, az ő műsoruk is remek volt. Minden remek volt, de a legremekebb a közönség. Kis videónkban ezért nekik szántuk a főszerepet.