| Próxima Estación: Madrid – a spanyol főváros a mi szemszögünkből |
| Írta: Dáuri & Suzy |
| 2010. február 26. péntek, 07:00 |
|
Ahol még télen is süt a nap. Na, mi oda mentünk. Választott úticélunk Spanyolország fővárosa volt, a Manzanares folyó partján fekvő Madrid. Mivel Európa egyik legmagasabban fekvő városa, elég szép volt a kilátás, is. Amúgy nem csak ebben rekorder, hanem lakosainak számában is, amit az ember esténként tapasztalhat is a boltokban és az utcákon egyaránt. A nap minden szakában pezseg az élet. Utcai árusok, mozgó szobrok, önjelölt Chewbacca-k, terhes gorillák, Mickey Egerek. Az emberek olyanok, mintha felhúzták volna őket. Folyamatosan pörögnek, hangoskodnak, énekelnek, dúdolnak, tüntetnek. Ez a stílus eleinte furcsa lehet egy hazánkfia számára, de pár nap alatt megszokható, sőt, nehéz tőle szabadulni. A spanyolok céltudatosak (vagy csak annak tűnnek), felgyorsult életük estére lecsendesedik, és nyugodt andalgásba torkollik. A kocsmák megtelnek fogyasztókkal, és húsos pite árusokkal. Érdemes esti sétáinkat megkoronázni egy piccolo sörrel, amihez általában adnak chipset, vagy akár olajbogyót is. Roppant vendégszerető népség, meg kell hagyni. Érdemes a belvárosban szállást foglalni, amivel rengeteget spórolhatunk (persze Hostel-ről beszélünk). A Gran Vía, Madrid főutcája bővelkedik az ilyen szállásokban, és innen minden főbb látnivaló akár gyalog is elérhető közelségben van. De akár választhatjuk a metrót is, amiből szám szerint tizenkettőt találunk (és ezeket magyar fénycsövekkel világítják meg… bezony!). Olcsó, mivel egy euróért akár az összes vonalat végigjárhatjuk, az átszálláskor nem kell fizetni, és metróval minden fontosabb hely megközelíthető. Aki inkább a föld felett szeret közlekedni, annak viszont a lábbusz a megfelelő (persze van normál busz is). Szinte minden épület műemlék jellegű, az utcák tágasak, rengeteg park tarkítja a belvárost (is). A hatalmas területű Retiro parkban minden korosztály megtalálhatja a számára megfelelő kikapcsolódást, legyen az sportolás, pihenés, vagy akár olvasás, szóval lehet választani. Megmutatjuk a lényeget
Aki viszont nem csak ivásra és lazításra vágyik, nyakába veheti a várost, és felkeresheti a számos múzeum egyikét. A világ egyik legszebb múzeuma a Prado, ahol lejárhatjuk a lábunkat, viszont cserébe sok szép festményt láthatunk. Goya, Velazquez és Rubens emlő centrikus képeiben gyönyörködhetünk, amikben a mai Fókuszt fedezheti fel a szemfüles látogató. A másik általunk megtekintett múzeum, a Reina Sofia, melyet egy kórházból alakítottak át (és ez elég jól is sikerült), és itt Dalí, Picasso, Gitárkedvelő Gris és Pókos Miró képei szórakoztatják a nagyérdeműt. Ha ügyesek vagyunk, akkor még Kertész André híres fényképét is megtalálhatjuk. Ha még van kedvünk, metróval egy átszállással eljuthatunk a Királyi Palotához, vagy, ahogy Madridban nevezik, a Palacio Real-hoz. Ezt az épületegyüttest a Habsburgok korában, V. Fülöp uralkodása idején kezdték el építeni (ami a 16.-17. századra tehető, ugyebár), majd III.Károly korában fejeződött be. A giccs fogalmát még nem kimerítő, szebbnél-szebb termeken áthaladva a királyi biliárd szalon és dohányzó várja a látogatókat, ahol a dohányzás mégsem megengedett. Ha mégse bír magával az ember, a fegyvertár és a gyógyszertár között lehetséges (mert természetesen itt is elengedhetetlen egy gyógyszer-szaküzlet, mint minden utcasarkon). És a szép kilátás még mindig tart! A legszebb látkép a Debod templomtól tárul elénk, amit a spanyol állam Egyiptomtól kapott ajándékba. Mivel ott egy duzzasztógát építése során ez a templom is az árvíz áldozatává vált volna, a spanyol kormány segítséget nyújtott biztonságos áthelyezésében, így megmenekült, és azóta a főváros egyik legszebb parkját ékesíti. Látnivaló még bőven van. Nem szabad elfelejteni a Plaza Mayor-t, ami Madrid főtere, ahova leginkább nappal érdemes menni. Azért a leghíresebb mégis a Puerta de Sol, ahol a város jelképe, az eperfán csüngő medvebocs szobra látható, és itt van elméletileg Spanyolország középpontját jelölő nulladik kilométerkő is. Modernebb vizekre evezve a Manzanares hófehér habjain, megtekinthetjük az Európa kapuja névre hallgató építményeket, melyek egy kicsit dőlnek. Persze direkt, 15 fokos szögben. Ezek előtt áll egy nagy aranyoszlop, mely nem tudni minek, és miért, de még mozog is. Szép. Ha már a mindennapok Madridját járjuk, akkor fontos megemlíteni a Santiago Bernabéu Stadiont, melyet a hozzá nem értők a Real Madrid futballklubhoz kapcsolhatnak. Itt tetemes összegek fejében akár a sztárral, Kaká-val is csináltathatunk fotót. A 75 ezer férőhelyes stadion lenyűgöző látványt nyújt. Aki már életében legalább egyszer rúgta a bőrt, annak kötelező program. Egy meccs után, ha nyer a csapat, óriási buli részesei lehetünk a Cibeles téren, ahol még a spanyol város egyik védjegyének számító Paseo de Recoletos szökőkúttal is pózolhatunk egy fénykép erejéig. Ehetünk paella-t (jól nézze meg az ember, hogy hol eszi, és mennyiért), ihatunk dobozos sangria-t, járhatunk a Prado-ban, vásárolhatunk az örömlányokkal a Bershka-ban, élvezhetjük a napsütést az év bármely szakában, és reggelente kávézhatunk a millió Starbucks egyikében. Kérdéseket tehetünk fel (mi az a Vips és ki megy fel a lépcsőn a Velazquez képen?), csodálkozhatunk, ámulhatunk és bámulhatunk. Mi gyönyörködtünk, és dúdolva hazatértünk. Egy élet alatt sem lehet megunni a várost, ezért csak egy dolgot tudunk olvasóinknak ajánlani: a következő megálló Madrid legyen.
|
Hőn szeretett Budapest értékei sorozatunk után arra szántuk rá magunkat, hogy nyakunkba vesszük a világot. Repülőre szálltunk, és elutaztunk a távolinak annyira nem mondható Madridba. Éltünk a Vöröslámpás negyed szívében, láttunk sok gyógyszertárat, millió szökőkutat, spanyol hírességet. Művelődtünk, de persze közben sem feledkeztünk meg olvasóinkról. Nem a teljességre törekvő útikalauz, de kattintsanak bátran, és nézzék meg videó anyagunkat!Belépés
Szavazás
Hirdetés
