| Bernard Schlink: Hazatérés – Odüsszeusz útján |
| Írta: EveCarrot |
| 2009. május 14. csütörtök, 08:04 |
 Schlink, előző regényével, „A felolvasó”-val bevéste magát az irodalom emlékezetébe. A könyv azonban nem csak az olvasók figyelmét vívta ki. A történetből 2008-ban filmet készítettek. Kate Winslet az idei Oscar-díj átadó gálán átvehette az alkotásban nyújtott játékáért a legjobb színésznőnek járó aranyszobrocskát. – mint ahogy azt már sokan sok helyen megírták. De vajon, van tovább?Sikersztori a javából, de ennél a pontnál kanyarodjunk vissza az íróhoz. Bernard Schlink, „A felolvasó” után is alkotott, szinte minden évben új regénnyel rukkolt elő. A magyar olvasók legutóbb a „Hazatérés”-sel találkozhattak a könyvesboltok, könyvtárak polcain. Bár a regény 2007 óta elérhető magyarul is, ez a cím még valószínűleg csak keveseknek cseng ismerősen. Ezért kérem, tartsanak a FOOTER.HU-val; nézzük meg, hogy akad-e élet „A felolvasó” után! Peter Debauer az átlagos emberek, átlagos hétköznapjait élte; szóval övé volt az élet, a maga rejtelmeivel, bosszúságos gyönyörűségeivel egyaránt. Mindene megvolt, ami csak kellett. Kellemes nagyszülőknél töltött nyarakkal átszőtt, gondtalan gyermekkor. Zűrös ex barátnő, s annak fia, akit szinte a sajátjaként szeretett, még a szakítás után is. S egy jól menő folyóirat szerkesztői állás, amely megadta élete ritmusát.  Élete hullámzó, ámde valamelyest kiszámítható folyását egy nap valami megállította, méghozzá végérvényesen. Papírokat lelt, melyen nagyszülei által szerkesztett régi ponyvaregény részleteket talált. Az oldalakból lassan összeállt a kép, egy történet bontakozott ki. Egy hazatérő katona kalandjait, belső küzdelmeit dolgozza fel az írás. Debauer hamar rájött, mennyi a párhuzam ezen szöveg, és az Odüsszeia között. A felfedezés megszállottá tette a férfit. Hasonlóságot, ezret talált, ugyanakkor voltak dolgok, amelyek nem stimmeltek, és egyre több volt a felvetődő kérdés. Vajon Odüsszeusz tényleg szerelemből tért haza? Miért is ölte meg felesége kérőit? Egyáltalán valóban az „otthon” volt a végcél a főhős számára? – A kérdések halmozódtak, s végül szinte maguk alá temették a férfit. Válaszokat akart. Ehhez azonban meg kellett találnia az Odüsszeia-adaptáció szerzőjét. Egy megállíthatatlan lavina indult el, s végül Debauer többet talál az út végén, mint amit remélt: a békéjét. A történet persze nem ennyire egyszerű. A könyv annyi húrt megpendít, amíg egy szálat próbál fejtegetni, hogy azt képtelenség felvázolni. A szerző belerángat ebbe a kis őrületbe, érezzük Debauer megszállottságát – az élvezet igazából az, hogy az ő szemén át döbbenünk rá az élet legegyszerűbb igazságaira. Melyek is ezek? - Hogy gyarlók vagyunk? Hogy nincs mindig „happy end”, illetve jó válasz? Vajon jogunk van-e kitenni másokat annak, amit mi készek lennénk felvállalni? – ez utóbbi kérdés az író holocaustról való elmélkedéseire vezethető vissza. Ez a téma a ’Hazatérés’-ben nem olyan sűrű, nem olyan fojtogató, mint „A felolvasó”-ban volt, de az egyetemes igazságot Schlink, ahogy már megszoktuk tőle továbbra is kutatja. S hogy kinek ajánljuk ezt a regényt? Akik nem félnek csalódni, megdöbbenni, s romokból újjáéledni. Természetesen „A felolvasó”–rajongóknak kötelező. Bernard Schlink, Hazatérés, 2007, Ulpius-ház Ár: kb. 2 999 Ft |
Belépés
Szavazás
Hirdetés
Hozzászólások
Az Ulpius cuccokat hajlamos vagyok elsőre kiröhögni, ezek azok a könyvek, amiket a metró mozgólépcsője mellett reklámoznak.
Havas Henrik: Anyád fasza c. opusza, meg satöbbi.
-Hogyan lett a BKV-őrből milliomos a szex segítségével.
-Én mostam Hitler zokniját
sátöbbi
Kisasszonyok, Szerelem életre-halálra, Muszasi, Battle Royale, A Vörös Pimpernel, stb. stb. Én spec. ilyenekre gondoltam.
(Henriket meg ne bántsuk! Az ő hihetetlen mértékű támogatásának köszönheti a volt gimim, hogy évente új akasztó kerül a wc ajtókra! Így mindig van néhány hét az évben, amikor zárhatóak. Ehe...)