| District 9 – Minden UFO macska nem lehet |
| Írta: EveCarrot |
| 2009. október 13. kedd, 08:33 |
 Figyelem! Felhívás következik! Megtörtént a kapcsolatfelvétel a földönkívüliekkel! A hír letaglózó, és talán ijesztő lehet, de ne aggódjanak, nincs mitől tartani! A Johannesburg felett lecövekelt űrhajóba felderítőket küldtek, akik kiderítették, hogy a látogatók szörnyűséges állapotban vannak. Lesoványodva és rendkívül ziláltan érkeztek meg naprendszerünkbe. A hatóságok már intézkedtek is az ügyükben, egy elkülönített táborba viszik a lényeket, ahol ellátják őket, és ahol lehetősége lesz kideríteni kormánynak, hogy milyen céllal látogattak meg minket ezek a rák-szerű idegenek... További részletekért, kérem, kattintsanak „Bővebben” feliratú linkre!
A felhívás hamis, csak úgy, mint, Orson Welles híres-hírhedt rádiójátéka; és az ilyen jellegű közlemények ereje megkopott már, mint Darth Vader sisakjának fényezése. Mégis maga a téma, hogy a földönkívüliek egy nap bekopogtatnak az ajtónkon, s bebocsájtást követlenek majd a világunkba, még mindig képes megmozgatni az alkotók és a közönség fantáziáját. És most ráadásul egy olyan alkotást toltak az orrunk elé, ami nem elégszik meg azzal, hogy kellemes kis sci-fi-ként eladja magát nekünk, célja, hogy megragadja a zsigereinket és egy jó nagyot csavarjon rajtuk. Míg nézzük a filmet, kénytelenek leszünk szembesülni a múltunkkal, a természetünkkel; erkölcsi problémákba ütközünk majd. Filozófiai-politikai kérdések kerülnek terítékre, hogy mindezeken keresztül jól megnézhessük magunkat egy baromi nagy és tisztára súrolt tükörben. Az egyik legnagyobb bravúrja a filmnek, hogy elsőre nem is igazán tűnik fel, hogy mennyire mély mondanivalója van a történetnek. Persze, az első pár percben van néhány direkt utalás, ami előrevetítheti, hogy mi vár majd ránk, de ott, a pergő híradós képek alatt valahogy nem tisztul ki igazán, hogy mit is akarnak az alkotók tőlünk, akik ott ülünk a mozivászon előtt. Nem könnyű ráknak lenni...
Aztán nekilódul a sztori. Azok a bizonyos földönkívüliek, akikről már a bevezetőben is említést tettünk egy elkülönített gettó-szerű körzetben élik mindennapjaikat, szörnyű körülmények között. Lepusztult házakban laknak, alig van élelmük és terük a létezésre. Eladják mindenüket, csak hogy egy kis macskakajához jussanak (valamilyen furcsa okból ez a kedvenc csemegéjük a „rákoknak”); röviden, egy elkorcsosult faj díszpéldányai jelennek meg előttünk, a totális szétesés határán. Az emberek egyre jobban félnek tőlük. Nem ismerik őket, csupán azt látják, hogy ezek a lények csak zúznak és rombolnak, és nem ismerik a civilizált világ szabályait. Betolakodóvá avanzsálódnak, akiknek az életét szabályozni kell, keretek közé kell szorítani amennyire csak lehet, nehogy eluralkodjon az anarchia. Azon a ponton azonban beüt a krakk, mikor is akasztásra készítik elő a hóhért, azaz az egyik földönkívüliekkel foglalkozó kolléga elkezd átalakulni rákká. Hirtelen szemszögváltás következik, vadászból a legkívánatosabb préda lesz. Mit tehet ilyenkor az ember? Hát persze, hogy összeáll az ellenséggel, más lehetőség nincs, ha egyáltalán van kiút ebből a kényes helyzetből. Mi meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi van itt… Szerintünk az van, hogy félelmetesen jó film ez, a látványos bakik ellenére. Mert igen, bug az akad itt szép számmal. Olyanokra gondolunk, minthogy vajon hogyan lesz egy kis pipogya aktakukacból Rambo attól a pillanattól kezdve, hogy üldözni kezdik? Vagy, hogy miért nem derül ki, hogy hogyan kerültek a rákok a Föld légterébe, hogy mi az ő történetük? – Nem tudjuk elhinni, hogy ezt egyetlen zöld rák ufóból sem tudták kiszedni pár konzerv macskaeledel ellenében sem! De bárhogy is, ezt a filmet egyszer legalább mindenkinek érdemes megnéznie, persze csak akkor, ha már elmúlt tizennyolc éves, és egyébként sincsenek problémái az alvással. Belépés idegenek most az egyszer szabad! District 9 színes feliratos amerikai sci-fi, 112 perc, 2009 rendező: Neill Blomkamp Címkék: |
Belépés
Szavazás
Hirdetés
Hozzászólások