Mínuszos

A kamarazene nem azt jelenti, hogy bemennek a spájzba muzsikálni. A Háló Közösségi Központban erről meg is bizonyosodhatnak ma este héttől.
Tíz év múlva tegnap előtt - Az időutazó felesége
Írta: Dó   
2009. november 11. szerda, 07:00
azidoutazofelesege00Néhány héttel ezelőtt teljesen véletlenül találtunk rá Audrey Niffenegger „Az időutazó felesége” című regényére. A rövid ismertető felkeltette az érdeklődésünket, ám amikor tovább nézelődtünk a neten, megtudtuk, hogy október 29-től akár moziban is megnézhetjük a történetet. A könyv elolvasását így elnapoltuk, a filmet viszont már meg is néztük jól. Véleményünk is van róla. Érdekli-e?




Nem könnyű az élet Henry DeTamble-lel (Eric Bana). Hiába a szemrevaló fejszerkezet és a kevés ruha, Henry egy különleges genetikai defektnek „köszönhetően” hajlamos néha eltűnni „saját” idejéből és teljesen meztelenül megérkezni a múltba vagy épp a jövőbe.
Így ismeri meg harminc évesen későbbi feleségét, az első találkozásukkor még csak 6 éves Clare-t. Henry-t időben és térben vonzzák élete nagyobb eseményei, és Clare (Rachel McAdams) elég nagy esemény ahhoz, hogy újra meg újra visszavonzza a férfit saját korába. A lány időközben felnő, de folyamatosan várja, hogy a férfi újra megjelenjen. Néhány év üresjárat után össze is találkoznak Henry munkahelyén, a könyvtárban, és arra is hamar rájönnek, hogy ők bizony szerelmesek egymásba, majd összeházasodnak. Kérdés, hogy mit kezd ilyenkor az ember a családjával, barátaival? Elmondja nekik, hogy a férje „kisebb” problémával küszködik? Vajon ha a pár gyereket szeretne, számolniuk kell azzal, hogy esetleg ő is időutazó lesz? És egyáltalán: meddig bírja egy szerelmes nő, hogy férje néha órákra, napokra, hetekre eltűnik, akár karácsony környékén is, úgy, hogy csak a ruhája marad utána? Az úti cél még a férfi előtt is ismeretlen, mint ahogy a visszatérés pontos időpontja is. Egy dolgot tudnak biztosan: Henry-t viszonylag fiatalon lelövik. Ezt bizonyítja, hogy idősen sose tér vissza feleségéhez, sőt, egyszer meg is jelenik Clare, a barátok és saját maga előtt meztelenül, lőtt sebbel az előszobában. Nos, az életük addig sem volt épp egyszerű, így meg aztán pláne nem az. Különösen durva, ha az ember a még meg sem született 10 éves lányától tudja meg, mikor fog meghalni, és semmit sem tehet ellene. Na, de nem poéngyilkolunk tovább, nézzék meg a trailert!





Nekünk tetszett a film, de tisztában vagyunk vele, hogy ez valószínűleg annak köszönhető, hogy nem olvastuk a könyvet. Az viszont a könyvnek köszönhető, hogy a film nem egy sablonos lónyál múvi lett, hiszen a sokszor kiszámítható, de ötletes fordulatok tippre nem a rendező vagy a forgatókönyv író agyából pattantak ki.

Ha egy szóval kéne jellemezni a filmet, azt mondanánk rá, hogy szép. Jó nézni, jól van megcsinálva, a történetbe meg inkább az kössön bele, aki olvasta a könyvet. Nekünk – egyelőre – nincs hiányérzetünk. Az egyetlen furcsa, meglepő dolog számunkra az volt, hogy időutazónk, Eric Bana végig úgy volt jelen, mintha neki aztán tökéletesen mindegy lenne, hogy mikor, mi történik. Kicsit szerelmes, kicsit kétségbeesett, kicsit szerethető és sajnálható, de tényleg csak kicsit. A nála – ez esetben – sokkal jobban játszó Rachel McAdams viszont most is pozitív csalódás volt, jót tett neki (x évvel ezelőtt) a hajszínváltás, és az, hogy anno volt lehetősége túllépni a tinifilmeken (Tökös csaj, Bajos csajok). Nekünk már a Szerelmünk lapjaiban is bizonyított. Nem tudjuk, hogy képes-e ennél többre, de az elmúlt pár évben tökéletesen hozta a rá osztott szerepeket. Az időutazó feleségeként jóval szerelmesebb és kétségbeesettebb kedves férjénél, ami nem is akkora probléma; ha jobban belegondolunk, mégiscsak ő a főszereplő.

Összességében tehát kellemes kis film ez, sem a történet, sem a kivitelezés nem tipikus, szóval ajánljuk mindenkinek, aki szereti a főszereplőket, a lassú lefolyású, akciómentes, szép filmeket, és azoknak is, akik imádták a könyvet, de fel tudják dolgozni lelkileg azt is, ha a filmben nem 100%-osan az olvasottakat látják viszont.


Az időutazó felesége
rendező: Robert Schwentke
Színes feliratos amerikai romantikus dráma, 110 perc, 2009


 

Hozzászólások

 
0 #1 EveCarrot 2009-11-20 17:09
Tegnap láttam a művet, s hát igen... Osztom a kritikaíró véleményét. Aranyos kis film ez, a maga nevében szerethető is, de valami hiányzik belőle. Nincs csúcspont, nincs katarzis, nincs olyan másodperc sem, amely felülírná a többit. A könyvet még én sem olvastam, de mostmár duplán kiváncsi vagyok, hogy milyen maga az ihlető regény... Mert az ötlet zseniális, az bizonyos. De a kivitelezés... Olyan Eric Bana, majdnem 'jó pasi' hangulatú. Szép-szép, de hol a dög, hol a szenvedély? Kedves, mosolygós bamba jószág ő, aki elviseli, hogy egy szép lányka rajong érte... Egy szó mint száz, egy mozijegyet megért a film, de azt hiszem, többet nem fogom megnézni; egyszerűen nincs annyi tartaléka a mozinak, hogy késztetést érezzek még egy alkalommal végigülni.
Idézet
 

Már nem lehet hozzászólni.

Belépés

Képanyag


Szavazás

Mi jobb, szappanbuborékot fújni, vagy tolni a szintetikát?


 

Hirdetés

feed image
feed image
feed image
Footer