| Tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt – komor blues Hobo új albumán |
| Írta: Gaben |
| 2009. december 03. csütörtök, 07:00 |
|
Szerintünk igen szerencsés dolog, hogyha egy lemeznek már a borítója igen találó. Persze előfordul, hogy az igen baró külcsín tré belbecset rejt. Nos, ezúttal ebben sem kell csalódnia annak, aki kibontja a cédét. Cirkuszos keretbe illesztették a dalokat, vagyis a Circus Europától a Circus Hungaricusig. Már az első számban ott a keserédes hangulat, hiszen egy képzeletbeli zenekarról van szó, ahol mindenki más nemzetből érkezett. Tudják ki a magyar? A vécés néni. Aztán jön a rock n’ roll. Amit manapság valahogy nem várnánk Hobotól. A Kéne egy világszám viszont teljesen az. Sőt, simán mondható slágeres dalnak is. Amúgy elhelyeztek jópár középtempós nótát a lemezen, mégis ez talán az egyetlen, amelyet könnyen dúdolhatónak lehet nevezni, mert utána jönnek a kilátástalan, groteszk, amolyan görbe tükröt mutogató nóták. Néhol hallható pár teljesen meglepő váltás, ahol a rock n’ rollból pillanatok alatt sramlis, funkys dolgok alakulnak. De a zenéről alapvetően elmondhatjuk, hogy az ilyet egyértelműen rock lemeznek nevezik. Méghozzá nem is a könnyed fajtából. Részletek az azonos című színházi előadásból
A kiábrándult blues dalok mellé azért elfért egy csajozósnak mondható is, a Sorozatlövő. Legalábbis arról szól, de nem felejtette el Hobo a szövegbe beleírni rengeteg ócska sorozatnak a címét. Csodálkozunk is, honnan tud ennyit. „Mindenhol a szex a téma, mitől lettem buta, béna.” Amúgy a mondanivaló az, hogy a lányok mindig a rossz fiúkat szeretik. Kúl, nem? Ja, amúgy a Hobótól megszokott elvtársozós, sztorizgatós szövegek mellett belefér egy zsák aktualitás is. Persze úgy, hogy mindenki elégedett legyen, aki fogékony az iróniára. „A TV a bankoké, a rádió a multiké, az ország a senkiké, a rock n’ roll mindenkié.” Meg kell mindenképp említeni a két érzelmes, lassabb nótát. Az egyik az Oroszlánszelídítő vallomása a balerinának. Tudjuk mi, hogy régen volt pár magyar rockzenekar, akik tudtak szép, klasszik szerelmes dalokat írni. Nem gondoltuk volna, hogy van olyan, akinek ma is megy. Imádjuk még a Bolondok hajóját is, az Rúzsa Magdi miatt beszarás. Na, neki kellene még valaki, aki ír egy lemezt: „Énekeld már el, te lány!” Tele ilyen nótákkal persze. A Circus Hungaricus olyan album, amelyet föl kell tenni a lejátszóra, és egyszerűen nem kerül majd le onnan, jó darabig. Abban is biztosak vagyunk, hogy aki ezt megteszi, annak lesznek olyan helyek, amelyekről mindig egy-egy, a Circus Hungaricuson hallható nóta jut majd eszébe. És jó érzés lesz, annak ellenére, hogy azért a mondanivalót nagyjából össze lehet foglalni egy sorral: „Késő van már, mi basztunk el mindent.” Hobo: Circus Hungaricus EMI Music, 2009
|
Azt beszélik, hogy Hobo élete egyik legfontosabb lemezét adták ki október közepén. Nos, a Circus Hungaricus valóban rendkívül összetett korong. Mindegyik szám fontos valamiért, mindet külön-külön érdemes lenne kielemezni. Mi persze ezt nem tesszük meg, de azért olvassanak tovább, és vélhetően kialakul egy kép magukban az egészről.Belépés
Szavazás
Hirdetés
Hozzászólások
Azt szpesöl jól teszik! :-)