| Hova lettek Morganék? - megkeresésüket nem ajánljuk! |
| Írta: Bsli |
| 2010. február 05. péntek, 07:00 |
 Sarah Jessica Parker mint egy New York-i feleség, Hugh Grant az esetlen, teszetosza különélő férj, aki megpróbálja magát visszakuncsorogni asszonykájához. Az események sodrása lekényszeríti a „nagymenő” városiakat a „műveletlen” vidékiek közé, ahol a veszélytől megmenekülve, újra felmelegszenek a dolgok. Ha valakit ezek a dolgok még meglepnek, akkor valószínűleg lefagyasztva töltötte az elmúlt 20 évet, és nem látta a hasonló témájú limonádé filmek tucatjait.
Elég szomorú már maga a tény is, hogy a történetet egy bevezetőben össze lehet foglalni. Jobban is ki lehetne fejteni, de nem érdemes. Mindenki elő tudna kapni a tarsolyból egy-két iszonyatosan elcsépelt adalékot, amit hozzá tudna dobni. Jó eséllyel azok benne is vannak a filmben. Ez a csodálatos forgatókönyv Marc Lawrence agyszüleménye, aki rózsaszínű, bugyuta amerikai filmekben nagyon otthon van, de lehet, hogy nem kellett volna a 10 évvel korábbi Beépített szépség – már akkor is igencsak befőttszagú – poénjait elővenni. De említhetnénk bármelyik meglehetősen átlagos, hasonlóan szórakoztató filmjét, mindegyik jobb lett, mint ez. A színészek kiválasztása valószínűleg fordított sorrendben történt, és nem a szerep volt meg előbb, hanem a két főszereplő. Sarah Jessica Parkertől láttunk már hasonló alakításokat. New York-i hisztis nő, vásárlási mániával, a felső középosztályból? A különbség az, hogy itt van férje, csak külön élnek, és elképesztően idegesítő, idegtépő, borzalmas, hárpia karaktert sikerült ráhúzni. Hugh Grant, a félrelépős házastárs, egy töketlen idióta, akit egy neandervölgyi mozgáskultúrájával vertek meg. Szerintünk mindkét színész többre érdemes ezeknél a karikatúraszerű szerepeknél, mert itt tényleg olyan hatást keltenek, mintha valaki megnézte volna a korábbi alakításaikat, és azok „komikus” elemeit nagyította volna fel. Csodálják meg az előzetest!
Az sem igazán érthető, hogy a film, kit próbál szimpatikusnak feltüntetni. Vannak a vidéki falucska lakói, akik annyira nincsenek sokan, hogy a buta, szőke orvosi asszisztens egy személyben a helyi „étterem” pincérnője, és a város tűzoltó parancsnoka is. Szóval vannak a vidékiek, akiken „nevetünk”, mert az isten háta mögött, furcsán beszélve, bingózva, meg konzervekre lövöldözve is jól érzik magukat. Velük szemben itt van ez a két rettenetesen idegesítő városi pojáca, akik próbálják intelligensen felfogni a helyzetet, de amikor az egyikük minden második percben valami agyzsibbasztó hisztit vág le, a másik pedig mindenhez a feleségétől és az asszisztensétől kér tanácsot (vajon melyikük hagyta jóvá a másik nővel történt affért?), akkor valahogy velük sem tudunk igazán megbarátkozni. Szimpatikus főhősök nélkül, kezünket széttárva próbáljuk eltölteni a filmből hátralévő időt. Ha valaki valamilyen szerencsétlen körülmény következtében betéved erre a filmre, egy jó tanácsunk még van a számára. A film eleje – egy esetlen, „megpróbálunk poénosak lenni, és nagyon elbukunk” üzenetrögzítős monológ Hugh Grant-től, fekete hátterű aláfestéssel – tökéletesen alkalmas arra, hogy felálljon és kimenjen a moziból. Hova Lettek Morganék? amerikai romantikus vígjáték, 2009 Rendező: Marc Lawrence |
Belépés
Szavazás
Hirdetés
Hozzászólások
Csak úgy javaslom hogy valamit odakészítesz amit hozzá lehet vágni a TVhez és nem tesz benne túl nagy kárt :P
A színészeket szeretem, ezért se tudom, hogy mi vette rá őket arra, hogy ezt a szerepet elvállalják.
Sokkal jobb lett volna, ha egyiküket szétmarcangolja a medve, vagy pedig az egyikük elvérzik a sivatagban. Szörnyen hangzik, de nem lett volna olyan ember, aki sajnálja őket.
Mélységesen egyetértek :-)
A vérfarkasos filmet ne nézze meg senki, rém unalmas.
Még olyan rész is van benne, hogy a főhősnő győzködi az átváltozott főhőst, hogy "Ismerj meg, én vagyok X, emlékszel rám!"
Jaj.